keresztség nélkül meghalt gyermekek: →Isten üdvözítő akaratával kapcsolatban a legnehezebb teol. kérdés, hogyan vonatkozik ez az akarat a keresztség nélkül meghalt gyermekekre, akik nincsenek értelmük használatában, s így náluk nem lehet szó →vágykeresztségről, amivel megszabadulhatnának az →áteredő bűntől. Volt olyan teol. nézet, hogy a →limbusban valamilyen természetes boldogságot kapnak és nem tudnak az üdvösség rendjéről. Ez a föltételezés több kérdést vetett föl, mint amennyit megoldott: Van-e egyáltalán természetes rend? Lehet-e természetes boldogság ott, ahol éppen a közösségre vágyó gyermekek ki vannak rekesztve azok közvetlen szeretetének a melegéből, akikhez tartoztak? - A Kat. Egyh. Katekizmusa szerint: „az Egyház csak Isten irgalmasságára tudja őket bízni, amint ezt meg is teszi a megfelelő temetési szertartásban. A minden ember üdvösségét akaró Isten végtelen irgalmassága és Jézus gyöngédsége a gyermekek iránt, mely azt mondatta vele: »Engedjétek hozzám a kisdedeket, ne akadályozzátok őket«” (Mk 10,14), megalapozza a reményt, hogy a ~ számára is van út az üdvösségre. Az Egyház nyomatékosan kéri a szülőket, ne akadályozzák a gyermekeket abban, hogy a szent keresztség ajándéka által Krisztushoz jöjjenek.”

KEK 1261.